Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történetek

Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s

kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.

A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.

Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott gugolok a szemközti bokor indái

közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom

elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.

Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól

ismertem, a legjobb barátaim voltak. A srácot Tamásnak, a lányt

Enikőnek hívták, egy osztályba jártam velük. Mindig számíthattam rájuk,

ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is. Sosem tudtam

volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy

hibát: szerelmesek lettek egymásba.


Enikőt már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmes voltam belé első perctől fogva.

Tamást az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban nem tudtam nekik megbocsátani.

Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat és

csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül.

Tamás félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt,

leporolta a nadrágját és elindult a tisztás széle felé, az erdőbe.

Eljött az én időm!

Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam.

A tisztás szélén a homályban, ahol Encsi nem vehetett észre,

végigosontam Tamás után, és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol

ő.  Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a

legszélső fáktól. Mikor ráleltem, éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam

sokáig az időt.

- Ne haragudj pajtás. – suttogtam, és két kézzel

meglendítve a baltát pontosan a gerince mellett hasítottam ketté a

hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt.


Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt megfordultam volna, leköptem.

Ezután elindultam a következő áldozatom felé.

Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsi, mikor

meglát? Ahogy magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal

elfojtottam.

Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy

idő előtt meghallja lépteimet. Mikor elértem a fát, félhangosan

megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen.

Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg.

- Jó estét kedvesem! – köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai.

- Szia! Te hogy kerülsz ide?!

- Mondhatni, erre vitt az utam. Te?

- Tamással vagyok itt… tudod, járunk.

- Tudom. Ő most hol van?

- Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz.

- Nem hinném.

- Hogy érted ezt?

- Nem fog már visszajönni.

- Miket beszélsz?


Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér.

- Úristen! Te…

Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt.

- Szeretlek! – mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét…

 

 

 

 

 

Két diáklány lakik egy lakásban. Egyik este az egyik csaj elmegy, mert randija van. Eszébe jut, h a táskáját benn felejtette a szobában. Csendben belopózik, a villanyt se kapcsolja fel, mert a barátnője már alszik és nem akarja felébreszteni.

Minden remekül sikerül, másnap reggel megy haza, látja h ott a rendőrség. bemegy a szobába, és a barátnőjét holtan találja az ágyon, a falra pedig vérrel ez van fölírva: FOGADJUNK ÖRÜLSZ HOGY NEM KAPCSOLTÁL VILLANYT!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Remény, vagy valóság?

(Kiffan, 2017.10.15 14:54)

Júliusban történt. A srác rám írt, szörnyen boldog lettem. Mindig az leszek, ha ír, vagy ha csupán csak szóba jön. Elmondta, hogy szeret engem, és szeretne velem kapcsolatot. Nagyon aranyos volt, sokáig beszélgettünk. Minden nap írt, mikor ráért, én pedig mindig elmosolyodtam rajta. A történtek után 5 nappal, ismét rám írt, de most nem volt olyan kedves, szerelmes és aranyos. Azt mondta végezni akar a kapcsolatunkkal, és el akar engem felejteni. Nem akartam ellenkezni a döntése ellen, mivel szerettem/szeretem ezért mindig úgy cselekedtem/cselekszek, hogy az neki jó legyen. Azóta elkezdődött az iskola. Sokszor találkozunk, de egy szót sem váltunk. Sokszor néz engem, leblokkolva perceken át, én pedig nem tudom mit tegyek. Hiányzik, odafutnék hozzá, a nyakába ugranék, nyomnék egy puszit az arcára, megfognám a kezét és azt mondanám, mehetünk. De nem tehetem, mert nem szeret engem.. Mást szeret..És őt teljes szívéből. Valahányszor kirándulás volt, mindig a közelembe férkőzött és szédített. Mindig kiállt a veszekedésekben az osztályom, vagy éppen a a legjobb barátnőm mellé. Kár hogy már nem teszi. Egyetlen szavába került, és azóta megkeseríti az életem. Azt mondta, utál. Ennyit.. "Utállak!", én pedig összetörtem, nem tudom mit kezdjek magammal, meg akarok halni, de még életben vagyok. Az tart életben, hogy reménykedem. És a remény még él bennem. Majd akkor fog kihunyni, ha az emberek látnak a sínekre feküdni a hideg hajnali ködben..Majd akkor jöhet, hogy mégis szeret, mert akkor már nem leszek, és nem tud nekem még több fájdalmat okozni...

Pikachu

(Ancsa, 2016.08.02 15:44)

Ez most komolyan megtörtént vagy csak kitalált történet?

Végzetes szerelem

(Vavika Erika , 2016.06.25 16:35)

Egy csodálatos napon meg ismerkedtem egy fiúval.Rolandal, be szöktünk az óvodába a többiekkel és a Rolandal. Felelsz és meresztük. Jázmin erre meg kérdezett engem. Erika felelsz vagy mersz én erre eszt mondtam merek. Csokold meg a Rolandot. Mondtam nem és el rohantam. Másnap el hívott a Roland az ovi mögé. Én elmentem. Szenvedélyesen nézet rám. El pirultam és magához ölelt szorosan,a homlokát a homlokomhoz tette és a lány csók el csattant. Az a nap valahogy más volt mint a többinél . De volt egy lány aki el vette tőlem a Letti. Egy gonosz boszorka volt. Tette az ártatlan lányt az a vén furia.Egy nap végzett a szerelemmel és a fiúval a vérel oda írta a falra végzek mindenkivel. És még is történt csak én éltem túl. Ezért én írom le eszt a valóságos történteket. Híd el mert még talál téged is. Gyegyezd meg a nevét SZABÓ LETTICIA

mimi:)

(mimi:), 2014.08.10 18:02)

ez durva :(( dee..miért ölte meg ha szereti :'( :'( >:(

Re: mimi:)

(Himun, 2015.12.11 20:45)

Gondolom azért ölte meg meg bosszút akart állni mert a fiú szerette Encsit és az Encsi ő nem csak Tomit. Ezért állt bosszút.

Re: Re: mimi:)

(Mimi vagyokk , 2016.01.02 07:15)

Igen en is ezt gondolom

Vaoo

(Valaki, 2016.01.02 07:14)

Nagyon jook le is mentettem.vaoo ez tenyleg szuper ❤❤

Mohiny

(Mohiny, 2011.08.15 17:40)

ha szereti akkor mért öli meg??

Re: Mohiny

(mimi:), 2014.08.10 18:03)

igen:( ezt én sem értem :( :/