Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történetek kettő:) (de csak mert az egybe több nem férxD)

 Ohm ...állt egy ház az utcánk végén, rondította az szép utcánk képét.Rég nem lakja azt senkisem, így gyermek felnött egyformán fél töle. Azt tartják, hogy lakatlan, mégis járkál ott valaki alattomban. Én nem hiszek históriásnak, egyébként is ki kell derülnie az igazságnak! Aztmondtam hát én bemegyek! 
"-Ne fiam, ne tedd, mert meglásd az életeddel fizetsz!" Édesanyám, ne rettegj, jól, s erössé nevelted gyermeked. Én aházba márpedig bemegyek!
Áll a szúette ajtó előtt, még sosem látott ilyen fát, rettentőn. Nem kell kopognia sem, a ház megvendégeli vérmesen. Mint egy kísértet mese, gyermeki álmaiból, rájött sosem juthat ki ama házból! Így hát az ajtót becsukva, könnyes szemmel gondolt az anyura. 
"Jól, s erösnek nevelted gyermeked" a fülében csak ez csengett. Ám nem maradt gondolata viszonzatlan, a falak is ezt suttogják halkan. A sötétben nem látott, de tudta ez jobb is mert, kitudja mi állhat ott. Kideríteni nem érdemes, mert már csattan mindenhova vére.
A háznak nag titka van, még pedig, hogy lábad be ne ragd, mert te képezed az alapokat. Mestergerendának gerinced, ablak keretnek csontkosarad, a lámpabúrához a fejed hasad!